A kanapén alszol Tammy-vel
Felnéz egyenesen rám
A szemrehányó tekintete csak elképzelt
De a fájdalom amit érzek az igazi
Leugrik és a farka odasuhog
Mint egy toll az orrod alá
És aztán felébredsz, és kisírt a szemed
Azt mondom "Sajnálom", látom hogy sírtál
Gyengének tűnsz ahogy előttem állsz
Aztán káromkodsz és belerúgsz egy székbe
És a kutya, isten áldja a szívét, megnyalja az ujjaim
De összerándul minden alkalommal amikor szitkozódsz
Rosszul vagyok és a kezeim remegnek
Ez ahogy minden vitánk kezdődött
Azt mondod eleged van, aztán pedig hogy "Cseszd meg!"
Azt mondom "Szeretlek!" és tudom ez igaz
Nem az az ember vagy aki kellett volna hogy legyél
Valahogy cserben hagylak
(Nem az aki lehettem volna)
Nem az a nő vagyok aki lehettem volna
(Lehetek az a nő)
De most már lehetek az a nő
Értetlenül fordítod felém az arcod
Ez igaz vagy csak részeg?
De teljesen tiszta, hogy ennél rosszabb már nem lehet
Tudom hogy milyen mélyre süllyedtem
És a kutya az első aki megérzi
A remény szikrája van a szemeidben
Nem hiszed el, de közel jársz a síráshoz
Oh Istenem! Annyira sajnálom az elvesztegetett éveket
(Nem az aki lehettem volna)
Nem az az ember vagy aki kellett volna hogy legyél
(Cserben hagylak)
Valahogy cserben hagylak
(Nem az aki lehettem volna)
Nem az a nő vagyok aki lehettem volna
(Lehetek az a nő)
De most már lehetek az a nő