Egy tisztás az erdőben,
Ahol a Nap süt
Be vagyunk börtönözve a fák közé
Ennek az istennek a tisztásán
Megéget, megperzsel
Mikor a fény a húsunkat nyalja
Az felé száll a füst
Egy felhő az alakunkkal
A temetés rabjai
Isten jóságától kínozva
Nincs láng, nincs gyűlölet
Igazuk volt, a pokolba jöttünk