Ma bántottam magam
Hogy lássam, van-e még bennem érzelem
A fájdalomra koncentrálok
Az egyetlen dologra, ami szüntelen
A tű egy lyukat formál
A régi, ismerős csípések
Próbálom elfelejteni
De visszatérnek az emlékek
[Refrén]
Legkedvesebb barátom
Mivé lettem
Végül mindig elmegy
Mindenki körülöttem
És minden a tiéd lehetne
A mocsokbirodalmam
Cserben foglak hagyni
Érezni fogod a fájdalmam
E töviskoronát viselem
A hazugok székén
Tele romlott gondolatokkal
Miket nem tehetek széppé
Az idő vakfoltjai alatt
Az érzelmek semmivé válnak
Te már valaki más vagy
Én még mindig itt várlak
[Refrén]
És minden a tiéd lehetne
A mocsokbirodalmam
Cserben foglak hagyni
Érezni fogod a fájdalmam
Ha újrakezdhetném
Innen egymillió mérföldre
Ugyanilyen lennék
Más utakat keresve