Keresek egy jelöltet,
Egy lehetőséged van, csak egy választás,
Italomat kortyolgatva körülnézek,
Annyi szépség van itt, igen, képesek vagyunk rá,
És mégis, az önbizalom egy törékeny koncepció, mely gyakran elhalványul az éjszakában,
És ott jön az a nem kívánatos vendég, de itt most nincs hely számodra ma éjjel.
Azt akarod, hogy menjek, azt akarod, hogy menjek,
Mert azt hiszed, hogy hazudok, mert az hiszed, hogy hazudok,
Ne nyisd ki az ajtót,
Mert ma éjjel nem megyek csillagokra vadászni, nem, nem.
Mint egy gonosz műhold,
Kicsavarja az igazságot, és egyedül hagy minket
Ebben az őrült és szeszélyes világban,
Egy szerelem nélküli társadalomban,
És én azt állítom, szívem már jól-képzett,
És én leszek a jelölted,
Én vagyok a vadász és te a szegény préda,
Ma éjjel fel foglak falni.
Azt akarod, hogy menjek, azt akarod, hogy menjek,
Mert azt hiszed, hogy hazudok, mert az hiszed, hogy hazudok,
Ne nyisd ki az ajtót,
Mert ma éjjel nem megyek csillagokra vadászni, nem, nem.
Orromat az ablaküveghez nyomom, odakinn esik az eső, odakinn esik az eső,
Szeretnék viharként tombolni, üvölteni akár egy oroszlán, üvölteni akár egy oroszlán,
De érzem ítéleted, érzem ítéleted, izzadok, nedves és mocskos vagyok.
Érzem ítéleted, érzem ítéleted, a tökéletlenség foltjait hordozom.
Azt akarod, hogy menjek, azt akarod, hogy menjek,
Mert azt hiszed, hogy hazudok, mert az hiszed, hogy hazudok,
Ne nyisd ki az ajtót,
Mert ma éjjel nem megyek csillagokra vadászni, nem, nem.
Azt akarod, hogy menjek, azt akarod, hogy menjek,
Mert azt hiszed, hogy hazudok, mert az hiszed, hogy hazudok,
Ne nyisd ki az ajtót,
Mert ma éjjel nem megyek csillagokra vadászni, nem, nem.
Azt akarod, hogy menjek, azt akarod, hogy menjek,
Mert azt hiszed, hogy hazudok, mert az hiszed, hogy hazudok,
Ne nyisd ki az ajtót,
Mert ma éjjel nem megyek csillagokra vadászni, nem, nem.