Hajnali 03:00,
S te már megint nem alszol,
Mit írsz fekete betűkkel
A fehér könyvekbe?
A tinta kifogy,
Nem tart örökké,
Az életed is véget fog
Érni egy napon.
Sosem voltál még magányos
A tömeg közepén?
Nem kerestél még gyógyírt
Az üveg alján?
A szavak hamisak,
Lépésről-lépésre hagyd el őket,
Az arcok tisztának tűnnek,
Keresed őket az esőben,
De nem találod őket.
Lusta vagy,
Mondd el a történetet az elejétől,
Esélytelen,
Lélegzeted, mélázásod maguktól mesélnek.
Valld be, hogy szereted a bánatot,
Mert a fájdalom táplálja megkeseredett testedet.