Magányos, magányos
Szóval azt hiszed, ismersz engem
Te vagy az egyetlen, aki tudja, hogy ki vagyok
Úgy döntöttem ma este, hogy összetöröm
a láncokat a tökéletességem trónján
Vajon tényleg ilyen egyszerű mindent elengedni?
Mindaz, ami fénylik,
nem mindig arany
Minden, amit tökéletesnek gondolsz, ó
nem mindig az
Nagyon sokszor, nagyon sokszor kimutattam volna az érzéseimet
Mindaz, ami fénylik,
nem mindig arany
Tudod, végül is én is csak ember, ember, ember vagyok
Tudod, végül is én is csak ember, ember, ember vagyok
Lassan, lassan
már nem zavar, hogy felfedem
A sebhelyeket, látod, végül büszkén viselem
Ma este úgy döntöttem, hogy túl sok
gondolatot fecsérelek az érzékelés művészetére
Vajon tényleg ilyen egyszerű mindent elengedni?
Mindaz, ami fénylik,
nem mindig arany
Minden, amit tökéletesnek gondolsz, ó
nem mindig az
Nagyon sokszor, nagyon sokszor kimutattam volna az érzéseimet
Mindaz, ami fénylik,
nem mindig arany
Tudod, csak belefáradtam, hogy az én vállamra nehezedik a világ súlya
Édes, tudod elegem van belőle, hogy mindig én cipelem helyetted
Szupernő voltam, de ennek vége, vége
Szerető vagyok, szerető, édesem, katona vagyok
De ez nem jelenti azt, hogy én lehetnék a mindened
Szupernő voltam, de ennek vége, vége
Mindaz, ami fénylik,
nem mindig arany
Minden, amit tökéletesnek gondolsz, ó
nem mindig az
Nagyon sokszor, nagyon sokszor kimutattam volna az érzéseimet
Mindaz, ami fénylik,
nem mindig arany
Tudod, végül is én is csak ember, ember, ember vagyok
Tudod, végül is én is csak ember, ember, ember vagyok
Tudod, végül is én is csak ember, ember, ember vagyok
Tudod, végül is én is csak ember, ember, ember vagyok