Human [Hungarian translation]

Magányos, magányos

Szóval azt hiszed, ismersz engem

Te vagy az egyetlen, aki tudja, hogy ki vagyok

Úgy döntöttem ma este, hogy összetöröm

a láncokat a tökéletességem trónján

Vajon tényleg ilyen egyszerű mindent elengedni?

Mindaz, ami fénylik,

nem mindig arany

Minden, amit tökéletesnek gondolsz, ó

nem mindig az

Nagyon sokszor, nagyon sokszor kimutattam volna az érzéseimet

Mindaz, ami fénylik,

nem mindig arany

Tudod, végül is én is csak ember, ember, ember vagyok

Tudod, végül is én is csak ember, ember, ember vagyok

Lassan, lassan

már nem zavar, hogy felfedem

A sebhelyeket, látod, végül büszkén viselem

Ma este úgy döntöttem, hogy túl sok

gondolatot fecsérelek az érzékelés művészetére

Vajon tényleg ilyen egyszerű mindent elengedni?

Mindaz, ami fénylik,

nem mindig arany

Minden, amit tökéletesnek gondolsz, ó

nem mindig az

Nagyon sokszor, nagyon sokszor kimutattam volna az érzéseimet

Mindaz, ami fénylik,

nem mindig arany

Tudod, csak belefáradtam, hogy az én vállamra nehezedik a világ súlya

Édes, tudod elegem van belőle, hogy mindig én cipelem helyetted

Szupernő voltam, de ennek vége, vége

Szerető vagyok, szerető, édesem, katona vagyok

De ez nem jelenti azt, hogy én lehetnék a mindened

Szupernő voltam, de ennek vége, vége

Mindaz, ami fénylik,

nem mindig arany

Minden, amit tökéletesnek gondolsz, ó

nem mindig az

Nagyon sokszor, nagyon sokszor kimutattam volna az érzéseimet

Mindaz, ami fénylik,

nem mindig arany

Tudod, végül is én is csak ember, ember, ember vagyok

Tudod, végül is én is csak ember, ember, ember vagyok

Tudod, végül is én is csak ember, ember, ember vagyok

Tudod, végül is én is csak ember, ember, ember vagyok