BLACKPINK a területeden van
Most láthatod, hogy ennek sosincs vége
Ezt hívjuk feneketlen sötétségnek
Mindkét kezemet kinyújtottam
S megtapintottam a végeláthatatlan ürességet
Ebben a ragyogó világban én világítottam be az eget
Örökké bennem marad a búcsúcsókunk pillanata
Nem engedlek többet mosolyogni
Innentől kezdve, egy, két, há!
Na, hogy tetszik ez neked?
Tudom, hogy tetszeni fog
Hogy tetszik ez neked?
Hogy tetszik ez neked?
Most nézz magadra, majd rám*¹
Nézz magadra, majd rám
Nézz magadra, majd rám
Hogy tetszik ez neked?
Most nézz magadra, majd rám
Nézz magadra, majd rám
Nézz magadra, majd rám
Hogy tetszik ez neked?
Mindenből a legjobbat akarom
Szívesen visszaadok mindent, ha már nincsen rá szükségem
A karma jön, és elvesz egy keveset
Túl sok mindennem van, elég lesz
Na, mi a helyzet? Igen, már vissza is tértem
De te igazán eltűnhetnél végre
Eltérítem az egyszerű embereket
Nem kedvelsz engem? Na, mondd, hogy tetszik ez most?
Lassan az egész világ úgy ragyog, mint a csillagok
A legjobbakat kívánva elbúcsúzok tőled
Nem engedlek többet mosolyogni
Innentől kezdve, egy, két, há!
Na, hogy tetszik ez neked?
Tudom, hogy tetszeni fog
Hogy tetszik ez neked?
Hogy tetszik ez neked?
Most nézz magadra, majd rám
Nézz magadra, majd rám
Nézz magadra, majd rám
Hogy tetszik ez neked?
Most nézz magadra, majd rám
Nézz magadra, majd rám
Nézz magadra, majd rám
Hogy tetszik ez neked?
Elvesztettem a szárnyaimat
S a sötétség felé egyre közelebb kerültem
Bárcsak másképp történt volna ez az egész
*²Nézz fel az égre, ott egy madár és egy repülő
Mutasd meg a legdurvább énedet!
BLACKPINK!
Hogy tetszik ez neked?
Tudom, hogy tetszeni fog
Hogy tetszik ez neked?