Tiéd lehet ezernyi hang, ahogy a neveden szólítva hív téged
Tiéd lehet a világ fénye amely elvakít téged, miközben a kegyben fürdesz
De én így nem látom könnyen mit a kezedben tartasz
Mert a kastélyok elporladnak, a királyságok elbuknak és homokká válnak
Lehetsz az irgalom egy angyala vagy átadhatod magad a gyűlöletnek
Próbálhatod megvenni, mint minden óvatlan hibát
Hogy igazold önmagad, számomra érthetetlen a szíved
Ahol a milliónyi hazugságból az igazság felemelkedve széttép téged
Wooaahh!
Nincs menekvés, minden nap csinálod vagy meghalsz
Egyetlen dolgot hagysz hátra
Azt, hogy hogy szerettél, hogy szerettél?
Ez nem az amiben hiszel, azok az imák véred veszik
Miközben térdre rogysz
Hogy szerettél, hogy szerettél, hogy szerettél?
Soha nem érzed ugyanazt, mikor vagy, mikor álmodsz,
S soha nem fogod azt látni, mikor azt nézed, amit én nézek
Hogyan feledjük el önmagunkat, eltévesztve az utat a bölcsőtől a sírig
Nem tudod lemásolni vagy megduplázni, rá kell lelned a saját utadra. Wooaahh!
Nincs menekvés, minden nap csinálod vagy meghalsz
Egyetlen dolgot hagysz hátra
Azt, hogy hogy szerettél, hogy szerettél?
Ez nem az amiben hiszel, azok az imák véred veszik
Miközben térdre rogysz
Hogy szerettél, hogy szerettél, hogy szerettél?
Nincs kereszt amit cipelhetsz
Mi vagyunk a bírák és az esküdtek, mi vagyunk a bírák és az esküdtek
Nincs menekvés, mindennap csinálod vagy meghalsz
Egyetlen dolgot hagysz hátra
Azt, hogy hogy szerettél, hogy szerettél?
Ez nem az amiben hiszel, azok az imák véred veszik
Miközben térdre rogysz
Hogy szerettél, hogy szerettél, hogy szerettél?
Nincs kereszt amit cipelhetsz
Mi vagyunk a bírák és az esküdtek, mi vagyunk a bírák és az esküdtek
Hogy szerettél, hogy szerettél?
Hogy szerettél, hogy szerettél?