Hallottam, hogy egy altatódalt énekelt,
Hallottam, hogy szívéből énekelt,
Mikor rájöttem, azt hittem meghalok,
Mert az az altatódal az enyém volt!
Hallotam, ahogy lezárta egy csókkal,
Gyengéden megcsókolta a nő cseresznyeszín ajkait,
Oly nehéznek találtam elhinni,
Mert az ő csókja nekem járt volna!
Hogy tudta egy angyal összetörni a szívemet?
Miért nem kapta el lehulló csillagom?
Azt kívánom, hogy ne kívánjam oly erősen.
Talán én akartam szerelmünket széttépni.
Hogy tudta egy angyal összetörni a szívemet?
Hallottam, hogy a nő arca fehér volt, mint az eső,
Puha, mint a rózsa, mikor májusban virít,
Ő keretben tartotta a nő képét,
S mikor alszik, az ő nevét mondja.
Kíváncsi vagyok, hogy mikor a nő mosolyt csal arcára,
Úgy mosolyog-e, ahogy régebben rám mosolygott.
Remélem, az a nő nem nevetteti meg őt,
Mert a nevetése az enyém!
Hogy tudta egy angyal összetörni a szívemet?
Miért nem kapta el lehulló csillagom?
Azt kívánom, hogy ne kívánjam oly erősen.
Talán én akartam szerelmünket széttépni.
Hogy tudta egy angyal összetörni a szívemet?
Oh, lelkem haldoklik, sír,
Próbálom megérteni,
Kérlek, segíts!
Hogy tudta egy angyal összetörni a szívemet?
Miért nem kapta el lehulló csillagom?
Azt kívánom, hogy ne kívánjam oly erősen.
Talán én akartam szerelmünket széttépni.
Hogy tudta egy angyal összetörni a szívemet?