Bólint, a cseresznyefa virága
A sárgarigó már várja
Hogy szárnyát csőrét tárva
Tavaszi dalát kitalálja
Édes szirmom várj, mert
Ágad nem érik meg
Varjak ülnek rajta
Karmaival fogva tartva
Hosszú idők múltán
Énekem nektek nyújtám
Itt vagyok értetek újra
Testem és erőm erre gyújtva
Tolla borzolva, viselten
Éneke már berekedten
Célja a legszebb fán daloljon,
A nagy madarakon át hatoljon
Csúnya hangján rikoltva
Virágokat tiporva
Trónol a fáját birtokolva
Károgat rajta
A színét eltakarva
Hogy a rigót Ő már meg se hallja
Hosszú idők múltán
Énekem nektek nyújtám
Itt vagyok értetek újra
Testem és erőm erre gyújtva
De a kis madár most
Akár egy táltos
Mérgesen a fa felé szálldos
Hangját kieresztve
Az ágak felé szegezve
A varjakat szerte ijesztette
Adjatok egy kanalat,
szíven szúrom magamat!
Hosszú idők múltán
Énekem nektek nyújtám
Itt vagyok értetek újra
Testem és erőm erre gyújtva (x2)