Meredt, tágra nyílt szemekkel
A semmibe bámulva
Egyhelyben ácsorgok újra
Elvégezve a mozdulatokat
Be és ki, ahogyan az óceán hullámai
Ismétlődve
Legyökerezve a csöndben, az érzelmek hiányában
Amikor az írások összege semmi más csak egy kattanás a körforgásban, yeah
Elegem van a lélek nyugalmából ami egyetért
ennek folytatásával
Mert legbelül én képtelen vagyok kitartani emellett
Olyan érzés mintha itt ragadtam volna felfüggesztve és ez baromira kiábrándító.
Mi a baj velem?
A tudatom ébresztget, de a világ korántsem annyi mint amennyit mondtak róla
Reménytelenül reményteljes vagyok
Talán nem ragadok itt végleg, felfüggesztve egy világban amiről csak tettettem, hogy jó nekem
Belefáradva ugyanabba a régi dologba
Addig vakartam magam, hogy már fájjon
Hogy érezzek valami valódit is végre
Emlékeztetve magam rá, hogy ez nem csak a képzeletem szüleménye
Torkig vagyok már a nyugodt egyetértéssel, hogy mindent beleadva haladjak a sorral
Én képtelen vagyok ebben kitartani és ettől csak...
Olyan érzésem lesz mintha itt ragadtam volna félretéve, és ez elkeserítő
Mi a fene van velem?
A tudatom ébresztget, de a világ korántsem annyi mint amennyit mondtak róla
Reménytelenül reménykedem
Abban, hogy nem ragadok itt végleg, félretéve egy világban amiről csak tettettem, hogy jó nekem
Amikor becsukom szemem
Amikor elhagyom a fényt
Belül ez olyan érzés mintha itt ragadtam volna tétlenül és ez elszomorító.
Mit csinálok rosszul?
A tudatom ébresztget, de a világ korántsem annyi mint amennyit elmondanak róla.
Reménytelenül reményteljes vagyok
Talán nem ragadok itt végleg, tétlenül egy világban amiről csak tettettem, hogy jó nekem