A remény a testet öltött szépség,
Hipnotizál, ahogy lába a világot éri.
Milliónyi villanás, milliónyi mosoly,
Ahogy egy kifutón fitogtatja stílusát.
Ó, de a sötétség szívében
Reményünk elveszve és darabokra szaggatva hever,
Minden hírnév múlandó, pont úgy, ahogy a szerelem,
Mikor már nincs többé remény.
A fájdalom és a dicsőség kéz-a-kézben jár,
Egy áldozat a legmagasabb ár.
Akár a méreg karjaiban,
Akár egy suttogás, úgy tűnik el,
Mint mikor az angyalok aláhullanak.
És a sötétség szívében
Reményünk elveszve és darabokra szaggatva hever,
Minden hírnév múlandó, pont úgy, ahogy a szerelem,
Mikor már nincs többé remény.
Akár a méreg karjaiban,
Akár egy suttogás, úgy tűnik el,
Mint mikor az angyalok aláhullanak.
Akár a méreg karjaiban,
Akár egy suttogás, úgy tűnik el,
Mint mikor az angyalok aláhullanak.
Akár a méreg karjaiban,
Akár egy suttogás, úgy tűnik el,
Mint mikor az angyalok aláhullanak.
Akár a méreg karjaiban,
Akár egy suttogás, úgy tűnik el.