Ebben a házban ahol felnőttem,
kényelmes székekkel és törött csészekkel,
az emlékek a padlásig halmozódtak.
Vajon elárulják mit érzek?
Kívül-belül ismerem ezt a házat,
de három madárka repked a bőrömön.1
Álomra hajtom a fejem a sötétben,
ahogyan tettem számos éjszakán is ezelőtt.
Az ágyban melyben fekszem
hontalan vagyok.
Ez a ház az, melyet a legjobban ismerek,
de hontalan vagyok.
Az étvágyam nő,
nem fog szabadon engedni
és csak égeti a mellkasom.
Hontalan vagyok.
Súylos léptek a fapadlón,
belépnek szobám törött ajtaján.
Próbálom magam mögött hagyni ezt a napot,
de a béke sosem fog megtalálni.
Az ágyban melyben fekszem
hontalan vagyok.
Ez a ház az, melyet a legjobban ismerek,
de hontalan vagyok.
Az étvágyam nő,
nem fog szabadon engedni
és csak égeti a mellkasom.
Hontalan vagyok.
Van egy hely, melyet a magaménak mondhatok,
oda megyek, ameddig az éjszaka el nem hagy.
Körbeutazom az elmém, és a szívembe hatolok,
senki sem tudja mikor megyek olyan messze.
Az ágyban melyben fekszem
hontalan vagyok.
Ez a ház az, melyet a legjobban ismerek,
de hontalan vagyok.
Az étvágyam nő,
nem fog szabadon engedni
és csak égeti a mellkasom.
Hontalan vagyok.
1. Utalás az énekesnő egyik tetoválására.