Én vagyok a főnix a vízben
A hal, mely repülni tudott
És mindig van, ki aggódjon értem
De tollaimmal az égbe szállhatok
És tovább, tovább várom
Hogy az izgalom rám találjon
Szívesebben okoznék káoszt
Mint hogy a kés hegye fájjon
Minden apró katasztrófával
Hagyom lecsillapodni a vizet
Vigyél el, mutass egy valós helyet
Mert azt mondják, az otthon ott van, ahol a szíved hagyod,
Ahová akkor mész, amikor egyedül vagy, tudod,
Ahol megpihenteted minden csontod
Nem csak ott, ahol párnára hajtod a fejed
Nem csak ott, ahol az ágyadat veted
Amíg együtt vagyunk, számít egyáltalán, hová megyek?
Otthon, otthon, otthon, veled
Ha készen állok, hogy bátrabb legyek,
És a sebeim idővel behegesednek,
A vállamra telepszik a kényelem,
És a jövőmet magam mögé temetem,
Lényed akkor is magammal viszem
Mindig te jársz majd fejemben
De van ragyogás az árnyékokban
Ha nem próbálom, hogyan tudjam?
Minden apró katasztrófával
Hagyom lecsillapodni a vizet
Vigyél el, mutass egy valós helyet
Mert azt mondják, az otthon ott van, ahol a szíved hagyod,
Ahová akkor mész, amikor egyedül vagy, tudod,
Ahol megpihenteted minden csontod
Nem csak ott, ahol párnára hajtod a fejed
Nem csak ott, ahol az ágyadat veted
Amíg együtt vagyunk, számít egyáltalán, hová megyek?
Otthon, otthon, otthon, veled.