Egy főnix vagyok a vízben,
Egy hal ami megtanult repülni,
És mindig is a lánya voltam,
De a tollakat az égre szánták.
Szóval azért kívánok,kívánok a továbbiakra,
Hogy izgalmas legyen a megérkezésem,
Csak azért mert,inkább okoznék káoszt,
Minthogy az éles kés élén éljek.
Minden egyes kis szerencsétlenséggel,
Meghagyom a vizet nyugalmában,
Vigyél el valahová,egy valóságos helyre.
Mert mondják:
Az otthonod ott van ahol a szíved kőbe van vésve,
Ott van ahová egyedül mégy,
Ott van ahol meg pihenhetnek csontjaid,
Ez nem csak az a hely ahol álomra hajtod fejed,
Nem csak az a hely ahol megveted ágyad,
Addig ameddig együtt vagyunk,
Számít az merre megyünk?
Otthon..otthon..otthon...otthon
Szóval amikor készen állok,hogy merész legyek,
És mikor a vágásaim/sérüleseim idővel meggyógyultak,
A kényelem megpihent vállaimon,
És elfogom temetni a múltam mögé.
Mindig magamnál foglal tartani,
Mindig bennem fogsz élni,
De itt ez a fénysugár az árnyak közt,
Soha nem fogom tudni addig ameddig ki nem próbálom.
Minden egyes kis szerencsétlenséggel,
Meghagyom a vizet nyugalmában,
Vigyél el valahová,egy valóságos helyre.
Mert mondják:
Az otthonod ott van ahol a szíved kőbe van vésve,
Ott van ahová egyedül mégy,
Ott van ahol meg pihenhetnek csontjaid,
Ez nem csak az a hely ahol álomra hajtod fejed,
Nem csak az a hely ahol megveted ágyad,
Addig ameddig együtt vagyunk,
Számít az merre megyünk?
Otthon..otthon..otthon...otthon
Otthon..otthon..otthon..otthon.