Hol van az a rét,
amit bejártunk
Ó, hova tűnt
régi világunk?
Hol van az a tisztás,
ahol úgy öleltük egymást?
Harmatos fű terült ránk,
mint zöld palást.
Hol van az a völgy,
amit bejártunk?
Ó, hova tűnt
a boldogságunk?
A völgy szélén kis tó.
Úgy fodrozta a szél.
Hányszor megálltunk
ott egy csókért!
Színezüstben szunnyadt
fent a hold a domb fölött.
Egy régi dallam kószál ott
mint szél a fák között.
Egy régi dallamfoszlány,
mely mindig úgy kísér.
Miért tűnt el szerelmünk,
tán ő sejti, miért.
Minden éjjel várlak,
mint a hold a domb fölött.
És én is úgy kószálok,
mint szél a fák között.
Hol van az a rét,
amit bejártunk?
Hol van a régi,
régi világunk?