Hoşçakal [Hungarian translation]

Belefáradtam, hogy elveszítem önmagam, míg téged kereslek.

Azon kaptam magam, hogy azt hittem, szétestem.

Ez egy fura búcsú lesz,

Mert te még bennem élsz,

Még ha messzire is megyek,

Te velem leszel mindenhol.

Nincs mit mondani,

Elmegyek/hazamegyek.

Viszlát, viszlát,

Viszlát, viszlát.

Úgy születtem, mint egy kanca,

Az ösztön, hogy elfussak, bennem van, viszlát.

Egy kevés víz és egy kis zöld (fű)

Mindenütt hazámban.

A világot hátamon cipelem,

Minden nyelv az én nyelvem.

De nincs mit mondani,

Elmegyek.

Viszlát, viszlát,

Viszlát, viszlát.

Úgy születtem, mint egy kanca,

Az ösztön, hogy elfussak, bennem van, viszlát.