Hogy mi az ördög műveli velünk
ahogy nézünk a világra
Egymás vermébe esünk az angyalok hiába mondják:
Az ember gyönyörű FÉNY, a sötétségben remény
Ha mindenki más csak ő nem látja, nem.
Ki tudja, miért lépünk mindig ugyanabba a hibába
Még hányszor tanulunk szeretni ennyire hiába? Mondd meg!
Lassan, de ÉBREDÜNK
Még megszokásból szenvedünk kicsit
Az árnyékok meg elengednek majd, igen.
Még mindig hiszek benne,
Én hiszek benne,
Még most is hiszek benne még azt hiszem.
Még mindig hiszek benne
Én hiszek benne
És te is hiszel benne még remélem! Remélem.
Azt hiszem. Azt hiszem, hogy remélem, igen.
Hogy hányszor fogjuk még rá
pénzre, vallásra,
hogy vakok vagyunk szeretni
mer' a szemünk világa nincs rá,
hogy mennyi mindent veszít el,
akit a harag vezérel
szavakkal senki se mondja el nekünk.
Tudod miért lépünk sokszor ugyanabba a hibába
akkor már érted, hogy semmi nem történt hiába, soha.
Lassan, de ÉBREDÜNK
Még megszokásból gyűlölünk kicsit
de végül lesz, aki megbocsájt nekünk.
Még mindig hiszek benne,
Én hiszek benne,
Még most is hiszek benne még azt hiszem.
Még mindig hiszek benne
Én hiszek benne
És te is hiszel benne még remélem!
Lassan, de ÉBREDÜNK
Még megszokásból szenvedünk kicsit
de végül lesz, aki megbocsájt nekünk.