Hatmillió lélek, a ritka légbe vesző,
utazik újra a földön,
életek, nem számok.
Mindezek a kísértetek, anyák fiai,
a történelem kiürült fegyverei,
már csak tárgyak egymás után.
És mi mögéjük állunk, lassan kísérjük a fiainkat.
Egy napon nekem is lesz gyermekem.
Hogyan fogom majd azt mondani neki, ó,
ez a világ, ez a világ egy jó hely?
Hogyan fogom elrejteni a félelmet az arcomról?
Hogy alszotok mindazzal, amit tettetek?
Másvalaki fiát halálba küldeni,
olyan dolgokért, amelyekben senki sem hisz.
Tisztelgés a ti saját abszurd ügyeteknek,
amint felsorakozunk ezen a kegyetlen parádén.