Ki innen, érezni a süketséget
Soha nem venni túl sokat, egy keveset csak az íziér'
A rossz drogokat jókor
Árnyékot vetni, ahová a fény sosem süt, röviden
És esténként mellékutcákon át
Mindig nyakig vízben, inkább esőkabátot hordani
Szótlanul, táncolni beszéd helyett
Oly fáradtan a várostól, amely sosem alszik - maradj mozgásban
Hallod a kórust? Hamis, mégis szép
A magasságok enyhén elvétve, a mélységeket megszoktuk
Nagy szemekkel vasúti sínek és konyhakertek között
Kéz a kézben énekelve életekről, amelyeket soha nem fogunk élni
Ahogy itt a dolgok mennek
Piti bűnöző-gyónás két ujjal a kereszten
Mi legendák vagyunk, mi magunk
Együtt a világ vége előtt
Üdv itthon
Ahol minden nap várakozásból áll
És az idő láthatóan sosem telik (telik, telik)
Ebben a hátországban. Átkozott hátország
Ahol a gondolatokat elfújja a szél
És az idő láthatóan sosem telik (telik, telik)
Szeretett hátország. Üdv a hátországban
Mindig köveket dobálni - fő, hogy hangosan
Hogy mindent birtokoljunk, hogy alig használjunk valamit
Ezekben a családi pótlék által hajtott mellékvilágokban
Ahol a tettek többet mondanak, mint a szavak, ők a csend maguk
Jól megértetik velünk
A pult üres poharai a legjobb nagyítók az életre
A ház alatt az utcai lámpák tizenegykor
Együtt a világ végén
Üdv itthon
Ahol minden nap várakozásból áll
És az idő láthatóan sosem telik (telik, telik)
Ebben a hátországban. Átkozott hátország
Ahol a gondolatokat elfújja a szél
És az idő láthatóan sosem telik (telik, telik)
Szeretett hátország. Üdv a hátországban
Ahol minden nap várakozásból áll
És az idő láthatóan sosem telik (telik, telik)
Ebben a hátországban. Átkozott hátország
Ahol a gondolatokat elfújja a szél
És az idő láthatóan sosem telik (telik, telik)
Szeretett hátország. Üdv a hátországban