Útonálló voltam, az utakat jártam lovamon
Karddal és pisztollyal az oldalamon
Sok fiatal hölgy vesztette miattam ékszerét
Sok katona ontotta pengémen vérét
'25 tavaszán akasztottak fel a mocskok
De még mindig életben vagyok
Tengerész voltam, ott születtem a tenger apályán
S betartottam annak minden szabályát
Szkúneren hajóztam a Horn-foktól Mexikóba
Felmásztam, hogy lehúzzam a fővitorlát egy viharban
És amikor eltört az árbóc, azt mondták, meghaltam
De mégis életben maradtam
Gátépítő voltam, a terebélyes folyón
Hol acél és víz találkozott
Egy Boulder nevű helyen a vad Colorado-ban
Megcsúsztam és leestem a nedves betonra alattam
A nagy, nesztelen sírba temettek
De még mindig élek... én örökké élek, és élek, és élek, és élek, és élek
Űrhajóval repülök az univerzum határáig
És amikor elérek a túloldaláig
Találok majd egy helyet, ahol megpihenhet a lelkem, ha lehet
Talán itt az ideje, hogy ismét útonálló legyek
Vagy talán csak egyetlen csepp eső leszek
De el soha nem megyek
És mindig visszatérek, és térek, és térek, és térek, és térek