A látóhatár mögött, a helyen ahol éltünk, mikor fiatalok voltunk
Egy vonzó és csodás világban
Folyton határ nélkül kalandoztak gondolataink
Az elválasztó harang megszólalt
A hosszú út mentén és lent a töltésen
Még mindig találkoznak az elválasztásnál
Rongyos társaság volt, kik nyomdokainkba léptek
Futva mielőtt az idő elvette álmainkat
Elhagyunk számtalan kis teremtményt, amik megpróbálnak hozzákötni a földhöz
Hol a múló élet lassú romlásnak van kitéve
A fű zöldebb volt
A fény ragyogóbb volt
Barátokkal körbevéve
A csoda éjszakái
Nézni a mögöttünk lángoló hidak fáklyáin túlra
Megpillantani, milyen zöld volt a túloldalon
Lépéseket tettünk előre, de álmunkban visszafelé haladtunk
Vonakodtunk a belső árapály erejétől
Egy nagyobb magasságban kibontott zászlóval
Elértük a megálmodott világ szédítő csúcsát
Az óhaj és nagyravágyás örök terhe alatt
Van egy éhség, ami csillapítatlan
Fáradt szemeink még a látóhatárt vizslatják
Ha ezen az úton már sokszor jártunk is
A fű zöldebb volt
A fény ragyogóbb volt
Az íz édesebb volt
A csoda éjszakái
Barátokkal körbevéve
Az izzó hajnali köd
A víz folyik
A végtelen folyó
Mindörökké és örökké