Így történt a történet,
Belefutottam valakibe
Aki elbűvölt engem,
Magával ragadott.
Éppen a legrosszabb napjaimat éltem akkor,
Te megszüntetted a bánatom, a félelmem
És eltemetted, mélyre temetted.
Azt kívánom, bárcsak melléd fekhetnék,
A nap végén,
És arra kelhetnék, hogy a napfény az arcodra ragyog,
De mint minden, mit valaha ismertem
Eltűnsz majd egy napon,
Így hát ezután a szívemet mindenki elöl eltakarom.
Kidobtalak a vonatállomáson,
Megcsókoltam a homlokod,
És néztem, ahogy integetsz,
Néztem, ahogy integetsz.
Aztán haza mentem a felhőkarcolóimhoz,
A neonfényekhez és a várakozó papírhalmazhoz,
Amit otthonnak hívok,
Ezt hívom otthonnak.
Azt kívánom, bárcsak melléd fekhetnék,
A nap végén,
És arra kelhetnék, hogy a napfény az arcodra ragyog,
De mint minden, mit ismerek
Eltűnsz majd egy napon,
Így hát ezután a szívemet mindenki elöl eltakarom.
Eltakarom...
Nehéz szívvel keltem fel,
Ugyanott, ahonnan elkezdtem
A reggeli esőnél
Reggeli esőnél...
És arra gondoltam, bárcsak itt lennél,
Ami ide hozott engem,
Most haza hív
Haza hív
Azt kívánom, bárcsak melléd fekhetnék,
A nap végén,
És arra kelhetnék, hogy a napfény az arcodra ragyog,
De mint minden, mit valaha ismertem
Eltűnsz majd egy napon,
Így hát ezután a szívemet mindenki elöl eltakarom.
Igen is el tudom rejteni egy egész életen át.