Hé, te! Ott kinn a hidegben,
Egyre magányosabban, egyre öregebben!
Érzel?
Hé, te! Állsz a folyosón
Viszkető lábbal és halványuló mosollyal.
Érzel?
Hé, te! Ne segíts nekik eltemetni a fényt,
Ne add fel harc nélkül!
Hé, te! Ott kinn, egymagad
Ülsz meztelenül a telefon mellett.
Vajon megérintesz? / Szeretnél megérinteni?
Hé, te! Falra tapasztott fülekkel
Várod, hogy valaki kiszóljon neked.
Vajon megérintesz?
Hé, te! Segítenél elcipelni ezt a követ?
Tárd ki a szíved, hazajöttem.
De ez csak képzelődés volt.
A fal túl magas volt,
Hogy átláthass fölötte.
Nem számít, mennyire igyekezett,
Nem tudott kitörni.
És a férget beleették magukat az agyába.
Hé, te! Állsz az úton,
Mindig teszed, amit mondanak.
Segítenél?
Hé, te! Ott a falon túl,
Üvegeket törsz össze az előszobában.
Segítenél?
Hé, te! Ne mondd nekem, hogy egyáltalán nincs remény,
Együtt talpon maradunk, megosztozunk a bukáson.
Zuhanunk... zuhanunk... zuhanunk...