Te mindig meglátod a szépséget egy elhaladó felhőben
Te vagy az, aki megvigasztal mikor szomorú vagyok
És nem kell kétszer meggondolnod, igaz?
Találhatsz egyetlen gyémántot egy bányában
De te vagy az, aki már mérföldekről ragyog
És te nem látod ezt, igaz?
És mikor vége a napnak
Úgy érzed?
Hogy teljesen egyedül vagy
Feladod a saját álmaidat
Hé te, eljött a te időd
Lásd meg a szépséget önmagadban
Pont úgy, ahogy másoknak is ezt mondod
Hé te, értesz engem?
Ha egyszer te is úgy látnád magad
Ahogy te látsz másokat
Ahogy én látlak mindig
Én látlak, hé te, hé te
Ha úgy repülsz, mint Ikarosz a szakadék széléig
Én ott lehetek és lebeszélhetlek róla
Ne felejtsd el, de te nem mész oda, ugye?
És mikor hosszú az éjszaka
Felébredsz, mert hallasz
Egy belső hangot
Ami érted kiált, oh, kérlek
Hé te, eljött a te időd
Lásd meg a szépséget önmagadban
Pont úgy, ahogy másoknak is ezt mondod
Hé te, értesz engem?
Ha egyszer te is úgy látnád magad
Ahogy te látsz másokat
Ahogy én látlak mindig
Én látlak
Elbújsz a háttérben
Azt gondolod nem vagy csinos
Visszatartod a gondolataid
Mert ki hallgatná meg őket?
Elbújsz a fél mosolyod mögé
Hé, ez nagyon kár
Mindenki lemarad
Míg lefoglal, hogy
Mindent magadban tarts, magadban
Hé te, eljött a te időd
Lásd meg a szépséget önmagadban
Pont úgy, ahogy másoknak is ezt mondod
Hé te, értesz engem?
Ha egyszer te is úgy látnád magad
Ahogy te látsz másokat
Ahogy én látlak mindig
Én látlak, hé te
Mit fogsz tenni?