Máma itt, holnap ott,
hazaért, kidobott,
ezért én soha nem pereltem.
Mert én választottam,
évet nem számoltam,
múltat-jövöt én nem kérdeztem.
Néha nehéz álmom,
azt gondolom,
ideje lenne maradni,
megállni, nyugodni.
Az évek telnek-múlnak,
a képek tisztulnak,
nem lesz más, nem lesz más
a holnap.
Nem hiányzom én már,
rám már senki se vár,
ha távol messze földön vagyok,
bú bennem nem fakad.
Valaki tán akad,
kiben arcom emléke felragyog.
Néha nehéz álmom,
azt gondolom,
ideje lenne maradni,
megállni, nyugodni.
Az évek telnek-múlnak,
a képek tisztulnak,
nem lesz más, nem lesz más
a holnap.