Szobámból házakat nézek,
Lemosta mind az eső.
Kapuk alatt rövid léptek,
Kapkodom a levegőt.
Nem veled vagyok, s féltem az időt.
Nem látom mégis érzem az esőt.
Én veled vagyok éhes szerető,
Kezünkben teremtő erő.
Útszélén emberek állnak,
Mindenki egy buszra vár.
Bentről is érzem, hogy fáznak,
Lassan az órám megáll.
Nem veled vagyok, s féltem az időt...
Nekik még mind egyedül hosszú az út,
Nekünk meg együtt legyen ugyanúgy.
Nem veled vagyok, s féltem az időt.
Nem látom mégis érzem az esőt.
Nem veled vagyok, s féltem az időt.
Nem látom mégis érzem az esőt.
Én veled vagyok éhes szerető,
Kezünkben teremtő erő.