Herren Der Winde [Hungarian translation]

Sötét éjszakák, csikorgó árnyak-

Kegyetlenül fenyegetett egyik- másik nehézség.

Patkányokkal osztottuk meg életünk

A halál kockajátékára várva.

Új remény köszönti a földet,

Szelíd fény ringó hullámai.

Újra éled az embernyáj-

A boldogságra figyelve, melyet az idő igér.

És már érzem feléledni az erőt-

Ellenállhatatlanul és édeskeserűn.

Látom magam felébredni álmomból,

Mielőtt a sorsom magába zár.

A tavaszikörtánchoz lant szól-

Mint ahogy azt szeretjük, mint régről megszoktuk.

Megszólalnak a pásztorsípok,

A horizontig viszik a lehelletet.

A szelek urai vagyunk!

A horizont felé haladunk,

A szelek urai!

A szelek urai vagyunk!

Szellemünk folytonosan veletek van.

Szelek urai!

És újra tovább megyünk,

Dalunk továbbvisz minket.

Magunk elől sem menekülhetünk már,

Hangunk által érezzük a világot.

Tovább rajzolva a középkori költő lelke,

Ott a sötét porban utait,

Én mégis érzem az élet lüktetését

Egy tomboláshoz hasonlóan- dübörgő hangossággal.

A szelek urai vagyunk!

A horizont felé haladunk,

A szelek urai!

A szelek urai vagyunk!

Szellemünk folytonosan veletek van.

Szelek urai!