Herr Holger [Hungarian translation]

Tala asszony álmot álmoda éjjel:

"Ébredj, ím az megfelelő pillanat,

Az gazdag Holger úr adja magát fel,

Az gazdag Holger úr!"

- Álmomban álmodám szürke ménünket,

Halálos kertbe vitt vala tégedet!

- Badarság, mit beszélsz, Tala asszonyom,

Nyolc év múltán teljesülend az álom!

Az ajtót dárda és lándzsa töré be:

"Ideki Holger úr, ki vagy odabe'!"

Holger úr parancsola 'z két szolgára:

Aranynyerget az szürke paripára!

Mint Koppenhágába érkeztek vagyon,

Krisztián király már az fehér parton:

"Isten hozott, Holger úr, udvaromban,

Holger úr, életeddel fizetsz mostan!"

Ím, Krisztián király fejét véteté le,

Vörös vér végig az lábin ömöle;

Tala asszony ura testét megláta,

Skarlátból orcája fehérre válta.

Holger úr földbe' tizenkét órakor,

Majd' visszatére tizenegy órakor;

Vézna ujjival az ajtón kopogtat:

- Tala asszonyom, kelj nyitni zárokat!

- Senkivel sincs hisz' találkozóm nékem,

S éjszaka nem engedek bé senkit sem!

- Tala asszonyom, parasztnak tehenét,

Mert szörnyen nehéz az pokolban az lét!

-  Drágám, add vissza Rommannak s Skrommannak,

Mert ott szörnyű égnie barátodnak!

- Nem, még ha 'z pokolba 's hattyúként megyek,

- Inkább, semmint biz' földönfutó legyek!

Menj vissza 'z pokolba szolgáiddal,

- Ébredj, ím az megfelelő pillanat -

Követendlek majd szobaleányimmal,

Az gazdag Holger úr!