Ne mondd az isteneknek, hogy szemetet hagytam,
Nem tudom visszafordítani, ami történt!
Fussunk fedezékért!
Mi van, ha én vagyok az egyetlen megmaradt hős,
Jobb, ha elsütöd a fegyvered,
Egyszer és mindörökre.
Azt mondta, menj töröld meg a szemed,
És éld az életed, mintha nem lenne holnap, fiam.
És mondd meg a többieknek
Hogy menjenek és énekeljenek, mint a kolibrik
A legnagyszerűbb himnusz, amit valaha hallottam.
Saját korunk hősei vagyunk,
De démonokkal táncolunk az elménkben!
Saját korunk hősei vagyunk,
Hősök.
De démonokkal táncolunk az elménkben,
Hősök.
Saját korunk hősei vagyunk,
Hősök.
De démonokkal táncolunk az elménkben,
Hősök.
A tücskök énekelnek egy dalt neked,
Ne mondd, hogy a szóból nem lesz hang,
Az élet alkotása.
A kukacokat átváltoztatom pillangókká,
Felébredek és megfordul ez a világ,
Elismerésképp.
Azt mondta, hogy: soha nem hagytam el az oldalad,
Amikor elvesztél, szorosan követtelek
Ez volt az alapod.
Most menj és énekeld el, mint egy kolibri,
A legnagyszerűbb himnusz, amit valaha hallottam.
Most énekeljük együtt!
Saját korunk hősei vagyunk,
Hősök.
De démonokkal táncolunk az elménkben,
Hősök.
Hősök vagyunk!
(Még mindig táncolunk a démonokkal!)
(Te is lehetsz hős!)
Most menj és énekeld el, mint egy kolibri,
A legnagyszerűbb himnusz, amit hallottam.
Most énekeljük együtt!
Saját korunk hősei vagyunk,
Hősök!
De démonokkal táncolunk az elménkben,
Hősök!
Saját korunk hősei vagyunk,
Hősök!
De démonokkal táncolunk az elménkben,
Hősök!
Hősök vagyunk!