Ne zaman canın yansa bu kadar derinden
Amikor még mindig ilyen mélyen fáj
Sanırsın mümkün değil, bir daha üzülmen?
Azt hiszed lehetetlen, hogy még egyszer szomorú legyél?
Ne inat, ne gözü kara, ne dayanıklı yürek
Sem a makacsság, sem a vakmerőség, sem a szív nem bírja
Acıyor aynı yerden her şeye rağmen
Mindig pontosan ugyanott, ugyanúgy fáj
Ne akıl kâr ediyor, ne fikir o sırada
Micsoda bölcsesség, micsoda ötlet abban az időben
Biliyorsun geçiyor zamanla, ama ne fayda?
Tudod, idővel elmúlik, de mi az előnye?
Yaralı,
Megsérült,
tepeden tırnağa herkes yaralı
tetőtől talpig mindenki megsérült
Alışılmıyor acıya, yok kaidesi kuralı
Nem szokott a fájdalomhoz, nincs a szabálynak szabálya
Kanayıp,
Vérzik,
ne kadar tutabilirsin gül uğruna dikeni?
meddig tarthatod a tövist a rózsa kedvéért?
Ne gelen anladı, ne giden olanı biteni
Aki jött megértette, mi történik, mikor elmegy
Adıyorum aşka geri kalanımı
Szerelemnek hívom a megmaradt részemet
Suya söyledim, gitti en son yalanımı
A víznek elmondtam, elvitte a legutolsó hazugságom
Aşkın da en hesapsız,
A mérhetetlen szerelmet,
kitapsız olanını yaşamazsam
felelőtlenül nem élheted át
„Kara Kapı”-ya kaydedin beni!
A „Fekete Kapu”-tól ments meg engem!
Adıyorum aşka geri kalanımı
Szerelemnek hívom a megmaradt részemet
Suya söyledim, gitti en son yalanımı
A víznek elmondtam, elvitte az utolsó hazugságom
Aşkın da en hesapsız,
A mérhetetlen szerelmet,
kitapsız olanını yaşamazsam
felelőtlenül nem élheted át
„Kara Kapı”-ya kaydedin beni!
A „Fekete Kapu”-tól ments meg engem!