amikor az éj megmutatja
a rádióhullámokon erősödő jeleket
a fura dolgok mind
előjönnek és tovamennek korai figyelmeztetésként
a partravetett tengericsillagok nincs hova bújjanak
tovább várnak a megduzzadt húsvéti dagályra
még abban sincs támaszunk, hogy megválasszuk
melyik oldalra álljunk
elmentem a régi ösvényre
a kies hajlékba, keresztül a vizeken
a magas sziklákon
egyre öregedtek, fiak és lányok
az elcsigázott alvilág magasra tört
az acél hullámai fémet vetettek az égre
és ahogy a köröm elmerült a felhőben, az eső
meleg volt és eláztatta a tömeget
Uram, jön az áradat
elköszönünk hústól és vértől
ha a tengerek újra csendesek lesznek
mindenben mi él még
azok lesznek, kik szigetüket adták a túlélésért
igyál, álmodozó, még kiszáradsz
mikor hív az áradat
nem marad otthonod se falad
a menny dörgésében
ezer gondolat vagy egy villanásba fojtva
ne félj sírni a látványon
a színészek elmentek, már csak te maradtál és én
és ha megtörjük ezt még hajnal előtt,
elhasználják, mik egykor voltunk
Uram, közeleg az áradat
búcsút mondunk húsnak s vérnek
s a tengerek újra elcsendesednek
az életben maradtakban
kik szigetüket áldozták a túlélésért
igyál, álmodozó, ki ne száradj…