Maradj, maradj, kicsim Henry Lee,
és töltsd az éjt velem itt,
bárhol keresnéd, oly lány, mint én,
ez átokföldön nincs,
és sikoltott a szél és fújt a szél,
la la la la la,
la la la la lii,
egy madárka libben rád, Henry Lee.
Nem akarok, s nem is maradok,
számodra több éjem nincs,
vár tündér zöld föld, jegybéli mátkám ott
már, nekem legdrágább kincs,
és a szél fújt, és a szél sikoltott,
la la la la la,
la la la la li,
egy madárka libben rád, Henry Lee.
Kapujánál csak kihajolt még,
esd búcsúcsókokért,
s tenyerébe rejtett tőr lendült és
szúrt, szúrta a férfi testét,
és hörgött a szél, és nyögött a szél,
la la la la la,
la la la la lii,
egy madárka libben rád, Henry Lee.
Nosza, fogd fehér liliom kezét,
nosza, ragadd meg lábnál,
s kútba vele, mi mélységes mély,
hulljon alább száz lábnál
és zokogott a szél, és fújt a szél,
la la la la la,
la la la la lii,
egy madárka libben rád, Henry Lee.
Nyugodj, nyugodj, kicsim, Henry Lee,
s csontodról húsod váljon,
hogy tündér zöld tájon szerzett mátkád is
örök időkön át hazavárjon,
de csak szél sikolt, és nyög odakinn,
la la la la la,
la la la la lii,
egy madárka libbenT rád, Henry Lee.
Katalin Nagy