Helvegen [Hungarian translation]

Ki fog rólam éneket szőni,

Ha halott álomba fogok merülni,

Mikor Helbe vezet az út,

Azon nyomán járok,

Olyan hideg, oly hideg, oly hideg.

Kerestem a dalt,

Küldtem a dalt.

Majd a legmélyebb kútban

Fájó könnyek a jussom,

Holtak Urának záloga.

Tudok mindent, Odin,

Tudom kinek adtad a szemed.

Ki fog rólam éneket szőni,

Ha halott álomba fogom merülni,

Mikor Helbe vezet az út,

Azon nyomán járok,

Olyan hideg, oly hideg, oly hideg.

A nap kezdetén, vagy végén,

A holló ismeri csak a sorsomat.

Mikor majd Hel kapujában állsz,

És le kell ráznod béklyóidat,

Követni foglak,

És Gjöll Hídján túl éneklek neked.

Szabad leszel a téged megkötő béklyóktól,

Szabad vagy a téged megkötő béklyóktól.

A jószág is meghal,

Barát is meghal,

Neked is halnod kell.

De egy dolog

Soha nem hal meg;

A becses hírnév mit szereztél.

A jószág is meghal,

Barát is meghal,

Neked is halnod kell.

De egy dolog

Soha nem hal meg;

A halott ember életének ítélete.