Ki fog rólam éneket szőni,
Ha halott álomba fogok merülni,
Mikor Helbe vezet az út,
Azon nyomán járok,
Olyan hideg, oly hideg, oly hideg.
Kerestem a dalt,
Küldtem a dalt.
Majd a legmélyebb kútban
Fájó könnyek a jussom,
Holtak Urának záloga.
Tudok mindent, Odin,
Tudom kinek adtad a szemed.
Ki fog rólam éneket szőni,
Ha halott álomba fogom merülni,
Mikor Helbe vezet az út,
Azon nyomán járok,
Olyan hideg, oly hideg, oly hideg.
A nap kezdetén, vagy végén,
A holló ismeri csak a sorsomat.
Mikor majd Hel kapujában állsz,
És le kell ráznod béklyóidat,
Követni foglak,
És Gjöll Hídján túl éneklek neked.
Szabad leszel a téged megkötő béklyóktól,
Szabad vagy a téged megkötő béklyóktól.
A jószág is meghal,
Barát is meghal,
Neked is halnod kell.
De egy dolog
Soha nem hal meg;
A becses hírnév mit szereztél.
A jószág is meghal,
Barát is meghal,
Neked is halnod kell.
De egy dolog
Soha nem hal meg;
A halott ember életének ítélete.