Mondd, mi ez a múltbeli csengés,
Amitől feléled a csend és
Maga alá temet minden zajt?
De jó beleszeretni egy hangba,
Mi a szívet el sose hagyja,
Jöhet akármi, örökké tart.
Megy az idő, még tisztán szól
Belül a hangod a múltunkból:
„Hello”
Bármit érzel, ez így volt jó.
Ez is egy újabb képzelgés,
Valahol egyszer mellém lépsz,
„Hello”
Súgod, és nem kell több szó.
Mondd, mikor a tegnapot érzem,
És a hangod hallom az éjben,
Mit akar tőlem az ébrenlét?
Ó, de jó, hogy velem ilyen csoda történt,
Benne elveszek önként,
Sose ereszt, pedig elmúlt rég.
Megy az idő, még tisztán szól
Belül a hangod a múltunkból:
„Hello”
Bármi történt, így volt jó.
Ez is egy újabb képzelgés,
Valahol egyszer mellém lépsz,
„Hello”
Mondod, és nem kell több szó.
Úgy fog véget érni az életünk talán...
...hogy ha egyszer újra látsz, nem ismersz rám.
Megy az idő, még tisztán szól
Belül a hangod a múltunkból:
„Hello”
Bármi történt, így volt jó.
Ez is egy újabb képzelgés,
Valahol egyszer mellém lépsz,
„Hello”
Mondod, és nem kell több szó.