Beáta Mária
Tudod, hogy tisztességes ember vagyok
Okkal vagyok büszke erényemre
Beáta Mária
Tudod, sokkal tisztább vagyok
A közönséges, hitvány, gyenge, féktelen tömegnél
Hát mondd el, Mária
Miért látom őt ott táncolni?
Miért égeti lelkem parázsló szeme?
Érzem őt, látom őt
Holló hajában a Nap
Bennem lángol megfékezhetetlenül
Akár a tűz, pokoli tűz
Ez a tűz a bőrömben
Ez az égő vágy
Bűnbe visz engem
Nem az én vétkem
Nem én vagyok a hibás
A cigánylány volt az
Ki ezt a tüzet rámküldte
Nem az én vétkem
Ha Isten a tervében
A Sátánt ennyivel
Erősebbé tette az embernél
Védj meg, Mária
Ne engedd, hogy elvarázsoljon a szirén
Ne engedd, hogy lángja megpörkölje a húsom és csontom
Pusztítsd el Eszmeraldát
És kóstoljon bele a pokol tüzébe
Vagy pedig legyen az enyém és csakis az enyém
Pokoli tűz, sötét tűz
Cigány, most itt a te köröd
Válassz engem, vagy
A máglyát
Légy az enyém, vagy égj
Isten, kegyelmezz neki
Isten, kegyelmezz nekem
De az enyém lesz
Vagy égni fog