Nem tudok még egy éjszakát ebben az otthonban
Lehunyom szemeim, és lassabban lélegzem
De ha elmegyek innen, egyedül maradok
Miben jobb az, ha könyörgök a szeretetért?
Ahogy végigfutok az üveges utcákon
A kerozinszívek hordozzák a nevet, amit apám adott nekem
És egy farkas arcát
Visszavonulok, mert itt minden kietlen
Te feletted a menny, de felettem a pokol lebeg
Találkoztam egy lánnyal, aki sose olt még ennyire egyedül
Szereti a cukros vizet, langyosan
A nyelvével adott nekem egy cseresznyeszemet
Egymásba szerettünk, és most mindketten egyedül vagyunk
Mert nincs szükségem többé barátokra
És még egy csók, csak tüzet gyújtana
Felégetjük az egészet
Oh, oh
Visszavonulok, mert itt minden kietlen
Te feletted a menny, de felettem a pokol lebeg
A víz rozsdás, a levegő tisztátalan
És ott egy pillanatra szabadnak érzem magam
Visszavonulok, mert itt minden kietlen
Vártam az estét, hogy elmondhassam
„Tudom, hogy nehéz, de darabokra tépsz”
Visszavonulok, mert itt minden kietlen
Te feletted a menny, de felettem a pokol lebeg
Visszavonulok, mert itt minden kietlen
Te feletted a menny, de felettem a pokol lebeg
Azt mondtad, mi lesz velünk, mi lesz velem?
Az esőben szunnyad már az akasztófa
Visszavonulok, mert itt minden kietlen
Megbénultam, ne engedj ugorni, ne engedj lezuhanni