Helheim [Hungarian translation]

Árnyakkal körülvéve

A sötétségbe kényszerülve

Halványul el az élet

És vár az új kezdetre

Ahol egykor a szépség volt

Az idő arcába nézve megöregszik

Oly sok kimondatlan szót

A szakdékba üldöztek

Egy értelmetlen halál

Hová megy a lélek?

A sötétségbe merülünk1

Mélyen feledésbe

Sosem születünk többé újra

Örökre elveszve az időben

Sötétségbe merülönk

A múlt tanúiként

Puszta hamuvá bomlunk

Hangok, amik a semmiben vesznek el

(A sötétségbe merülünk)

A fájdalomtól felemésztve

Felejtünk el pillanatokat

Így húz oda a félelem

Ami a szívembe fúródik

Ahol egykor fény ragyogott

sötét éj, oly keserűen hideg

Az utolsó lélegzet eltűnik

A lélek átlép

Egy értelmetlen halál

Hová megy a lélek?

A sötétségbe merülünk

Mélyen feledésbe

Sosem születünk többé újra

Örökre elveszve az időben

Sötétségbe merülönk

A múlt tanúiként

Puszta hamuvá bomlunk

Hangok, amik a semmiben vesznek el

(A sötétségbe merülünk)

(A sötétségbe merülünk)

(A sötétségbe merülünk)

(A sötétségbe merülünk)

A sötétségbe merülünk

Mélyen feledésbe

Sosem születünk többé újra

Örökre elveszve az időben

Sötétségbe merülönk

A múlt tanúiként

Puszta hamuvá bomlunk

Hangok, amik a semmiben vesznek el

1. értelem szerint