Strófa:
Láttalak téged,
a sötét éjszakában,
ami az álmokat valósággá teszi!
És a szívem azt mondta,
de te nem hallottad meg,
a sötét város zajában!
Mint egy tűz,
oly ismeretlen
a bennem levő vágyakozás
annyira nagy.
Annyira törékeny és gyönyörű,
láttalak téged!
De a mosolyod oly hideg volt!
Amint megszólítottalak téged,
gyengének éreztem magamat!
Sok mindent láttam a szemedben!
Annyira hideg vagy,
de tudom, hogy mit érzel!
Nehéz neked ebben a városban!
Átkötés:
Gyakran sírtál,
a szíved kővé vált.
Az embert nem hagyja
nyugodtan olyan lány, mint te.
Megbízhatsz bennem,
építsünk álmokat!
Refrén:
Jégforró angyal!
Add nekem a Mennyországot!
Az éjszaka!
Az éjszaka!
Jégforró angyal!
Ma felébrednek az
érzések!
Az éjszaka!
Strófa:
Ez a szerencsés
pillanat csak ritkán
tér vissza!
Azért ne add fel!
Ne, ne add fel!
Nem kell egyedül lenned!