Nehéz volt az én szívemet cipelni
A kedvesemet teljesen lehúztam
A kezeim a nyaka körül
Az ujjaim összefonva
Nehéz volt az én szívemet cipelni
Csak vonszoltam a lábaim a talajon
És ő elvitt engem a folyóhoz
Ahol lassan hagyta, hogy megfulladjak
A kedvesemnek betontalpa van
A szerelmem egy vasgolyó
A bokáid köré csavarva
A vízesés felett
Olyan nehéz, nehéz
Nehéz vagyok a karjaidban
Olyan nehéz, nehéz
Nehéz vagyok a karjaidban
És megéri-e várni,
Megéri-e az egész időpocsékolás?
Elég erős vagy-e ahhoz, hogy kibírd,
Miközben védelmezed az én szívemet és a sajátodat is?
Ki az áruló,
Ki a gyilkos a tömegben?
Az, aki a folyósokon lopakodik
Aki egy szót sem ejt ki a száján
A kedvesemnek betontalpa van
A szerelmem egy vasgolyó
A bokáid köré csavarva
A vízesés felett
A kedvesemnek betontalpa van
A szerelmem egy vasgolyó
A bokáid köré csavarva
A vízesés felett
Olyan nehéz, nehéz
Nehéz vagyok a karjaidban
Olyan nehéz, nehéz
Nehéz vagyok a karjaidban
Ez lesz az utolsó vallomásom
"Szeretlek" - soha nem hangzott áldásként
Suttogd el, mintha egy titok lenne
Aki meghallja, meg lesz bélyegezve
Egy súlyos szívvel
Nehéz. Nehéz. Nehéz. Olyan nehéz vagyok a karjaidban
(Olyan nehéz) Nehéz, nehéz. Olyan nehéz vagyok a karjaidban
(Olyan nehéz) Nehéz, nehéz. Olyan nehéz vagyok a karjaidban
(Olyan nehéz) Nehéz, nehéz. Olyan nehéz vagyok a karjaidban
Nehéz volt az én szívemet cipelni
A kedvesemet teljesen lehúztam
A kezeim a nyaka körül
Az ujjaim összefonva
Nehéz volt az én szívemet cipelni
De ő soha nem hagyott cserben
Amikor a karjaiban tartott
A lábaim sosem súrolták a földet
Olyan nehéz vagyok, nehéz a karjaidban
Nehéz. Olyan nehéz vagyok a karjaidban...