Felhívtál,
Ez olyan, mint egy megakadt lemez,
Azt mondtad, hogy fáj a szíved,
Azt hiszed, hogy soha nem fogsz túllépni rajta
És abbahagyod a sírást,
Én pedig abbahagyom a hazudozást,
Mert állandóan csak én szívok, bármit is csinálsz,
És, amikor a telefonhívás végül végetér,
Megköszönöd, hogy barátok vagyunk
És én csak körbe-körbe megyek újra és újra.
(Refrén)
Ezt a dalt neked szánom,
Neked, aki soha nem látja az igazat,
Én elhessegethetném a fájdalmadat, összetört szívű lány
Egyenesen tartanálak a napfényig,
Én pontosan itt leszek, amikor rájössz, hogy én vagyok a gyógymódod, összetört szívű lány
Elharaptam a nyelvemet, de én ki akarom üvölteni,
Most velem lehetnél
Én többet nem fogom azt mondani, amit hallani akarsz
De te még nem állsz készen, és ez annyira frusztráló
Ő olyan csúnyán becsap téged, erre én mindig kedves vagyok hozzád, ez pedig annyira nem igazságos!
És, amikor a telefonhívás végül végetér,
Azt mondod, hogy holnap tízkor hívni fogsz
Én én a baráti zónában ragadok újra és újra
Ezt a dalt neked szánom,
Neked, aki soha nem látja az igazat,
Én elhessegethetném a fájdalmadat, összetört szívű lány
Egyenesen tartanálak a napfényig,
Én pontosan itt leszek, amikor rájössz, hogy én vagyok a gyógymódod, összetört szívű lány
Tudom, hogy egy nap majd megtörténik
És végül elfelejted azt a napot, amikor találkoztál vele
Néha az érzéseim elenyészés áldozatai lesznek
De én a fejedbe fogom verni, hogy helyette hozzám tartozol
Ezt a dalt neked szánom,
Neked, aki soha nem látja az igazat,
Én elhessegethetném a fájdalmadat, összetört szívű lány
Egyenesen tartanálak a napfényig,
Én pontosan itt leszek, amikor rájössz, hogy én vagyok a gyógymódod, összetört szívű lány
Ezt a dalt neked szánom,
Neked, aki soha nem látja az igazat,
Én elhessegethetném a fájdalmadat, összetört szívű lány
Egyenesen tartanálak a napfényig,
Én pontosan itt leszek, amikor rájössz, hogy én vagyok a gyógymódod, összetört szívű lány