Tengeri betegnek érzem magam édesem
Mintha csapdába estem volna egy álomszerű valóságban
Ez kiforgat magamból és az őrületbe kerget
Olyan vagyok, mint a Hold, mely délben kel fel
Talán, ha egyedül lettem volna
Talán, ha nem ismertelek volna meg
Talán már rég feladtam volna
Elveszve a tengerben
De a szívem még mindig lángol
Égő vággyal
Újra meg foglak találni, mert ez a sorsunk
Azt kívánom, bár szeretnél engem
Soha többé ne engedd el a kezem, pont, mint tegnap
És minden alkalommal, amikor megdobban a szívem
Hangold össze vele a lépéseidet, szóval soha többet nem fogsz tudni elveszni
Érzem, hogy te vagy a végzetem
Érezd, hogy én vagyok a végzeted
Amikor meghallod a szívverésem édesem
Új életet adtál nekem, újjá születtem álltalad
Úgy érzem, egy szívverésnyire vagy
Kezdem elveszteni az eszem, sóvárgok azért, hogy ragyogjak
Ismertem magam, mielőtt készen álltál rám
De te kiválasztottál engem és adtál nekem egy feladatot
A te nevedet kiáltom ebben az univerzumban
(Most már nem kell a világűr)
Mert itt vagy nekem te*, ennyi
Amikor találkoztunk úgy éreztem magam, mint egy drámában, amit az univerzum rendezett
Amikor végtelenül bolyongtam és elvesztem
Te, aki átvezettél a labirintuson
Te vagy a fényem, a megváltásom
Mindjárt eláll az eső, de én nem akarom elengedni a kezed
Azt kívánom, bár szeretnél engem
Soha többé ne engedd el a kezem, pont, mint tegnap
És minden alkalommal, amikor megdobban a szívem
Hangold össze vele a lépéseidet, szóval soha többet nem fogsz tudni elveszni
Érzem, hogy te vagy a végzetem
Érezd, hogy én vagyok a végzeted
Érzem, hogy te vagy a végzetem
Érezd, hogy én vagyok a végzeted
A szívem a szerelmedért lángol
Oh a szívem a szerelmedért lángol
Azt kívánom, bár szeretnél engem
Soha többé ne engedd el a kezem, pont, mint tegnap
És minden alkalommal, amikor megdobban a szívem
Hangold össze vele a lépéseidet, szóval soha többet nem fogsz tudni elveszni
Érzem, hogy te vagy a végzetem
Érezd, hogy én vagyok a végzeted
Érzem, hogy te vagy a végzetem
Érezd, hogy én vagyok a végzeted