Az ösztöneink továbbra is elárulnak minket,
Az úton, mely a Napba vezet.
Lélektelen és kifacsart megsemmisítés,
Harc a jó és a rossz között.
Elfoglalod helyem a leszámoláskor,
Én szánalmas tekintettel figyelek,
Alázatosan bocsánatot kérek,
Egy kérés, mi meghalad minket.
Szív és lélek, egyként fog égni...
Egy szakadék, mit a nevetés teremt,
Egy cirkusz tele bolondokkal.
Korszakokon átívelő alapok,
Melyek egyszer csak kiszakítják gyökereiket.
Mindezeken túl ott a terror,
Egy zsoldos kéz szorongatása.
Mikor az összes vadság jó okba fordul,
Nincs visszaút, nincs utolsó menedék.
Szív és lélek, egyként fog égni...
Mit számít a létezés?
A lehető legjobb módon létezek.
A múltam ma már része a jövőmnek,
Jelenleg jó kezekben van.
Szív és lélek, egyként fog égni...
Egyként fog égni, egyként fog égni...