Találkoztam egy sráccal, ki olyan gyönyörű volt,
egyből tudtam, hogy ő az egyetlen.
Élvezettel kezdődött,
mint általában, részeg volt és azt mondta:
gyere haza velem.
A sötétségnek élt,
rózsákat hozott nekem és elrabolta a szívem.
A művészetének élt,
úgy beszélt, akár egy költő.
De ő nem szeret,
nem, nem szeret engem.
Nem, nem kel fel éjszaka
és nem akarja, hogy mellette legyek.
Nem, nem szeret engem.
Láttam ahogy mást csókol,
habár azt mondta, én vagyok az egyetlen.
Nem tudtam küzdeni az édes hazugságok ellen,
egészen addig, amíg mellettem van.
A sötétségnek élt,
rózsákat hozott nekem és elrabolta a szívem.
A művészetének élt,
úgy beszélt, akár egy költő.
De ő nem szeret,
nem, nem szeret engem.
Nem, nem kel fel éjszaka
és nem akarja, hogy mellette legyek.
Nem, nem szeret engem.
Egy szép arc
és üres tér.
Egy tökéletes hazugság,
egy utolsó csók.
Mindez csak egy játék,
mely ugyanolyan marad.
De ő nem szeret,
nem, nem szeret engem.
Nem, nem kel fel éjszaka
és nem akarja, hogy mellette legyek.
Nem, nem szeret engem.