Hayat Bu İşte [Hungarian translation]

Néha azt kívánom, bárcsak elmehetnék,

De Isztambul már bennem él, nem tudok lemondani róla,

Talán egy napon te majd átsétálsz a hidakon,

Melyeket én nem tudok elpusztítani, nem tudok lerombolni.

Ez valójában az élet.

Ha el tudsz repülni,

Nem ragadsz a négy fal közé.

És miközben okot keresel arra, hogy élj,

Okot találsz arra, hogy meghalj.

Mondd, mit számít, ha az út arannyal van kikövezve?

Reményem egy törött korsó, mely lassan kiürül.

Mondd, mi értelme van az életnek egy arany kalitkában?

Egyik részem rád vár, míg másik részem a lassú halálra.

Ez valójában az élet.

Ha el tudsz repülni,

Nem ragadsz a négy fal közé.

És miközben okot keresel arra, hogy élj,

Okot találsz arra, hogy meghalj.

Ez valójában az élet.

Ha el tudsz repülni,

Nem ragadsz a négy fal közé.

És miközben okot keresel arra, hogy élj,

Okot találsz arra, hogy meghalj.

Ha el tudsz repülni,

Nem ragadsz a négy fal közé.

És miközben okot keresel arra, hogy élj,

Okot találsz arra, hogy meghalj.