Annyira idegennek éreztem magam,
Vártam hogy megvalósuljon a reményteli mese,
De hallottam, hogy elfelejtettél,
Minden nap másfelé jársz.
Nézd, az álmok emlékekké váltak,
Minden mit mondtál elmúlt, eltűnt,
Nem térnek már vissza a boldog napok.
Nem értem, miért nem szeretsz már,
Mindent megtettem, hogy kedvedben járjak,
De többé már nem tudsz becsapni,
Ennyi az egész, nem lehet meggátolni.
Nézd, az álmok emlékekké váltak,
Minden mit mondtál elmúlt, eltűnt,
Nem térnek már vissza a boldog napok.
A ki nem nyílt virágok elhervadnak,
Mindketten magunkba fogadjuk a sötétséget,
Itt most különböző irányba fordul a két hajó,
Meglengetjük zsebkendőinket búcsúzásként,
Közös életünknek vége, viszlát,
Viszlát!