Ez az este nagyon melankólikus,
Mert szívem vérzik,
Bárcsak tudnád drágám...
Sápadt az éjjel és a nappal,
Te rejtélybe burkolózol,
Misztérikus varázslatba.
Nélküled oly magányos (minden),
Könnyeim, mint az eső,
Áztatják arcomat.
Karom téged vár,
Bár csókolhatnám kezeidet,
Még mindig vágyom rád.
Az ajkaimon tűz,
Kezeim lángolnak,
Nélküled oly magányos minden,
Istenként szeretlek,
Te vagy a mindenem.
Életem most értelmetlen,
Te vagy számomra az egyetlen öröm,
Szeretlek, nagyon szeretlek.
Te vagy a forró Nap,
Gyönyörű, édes, egyetlen feleségem,
Fekete szeretőm.
Sosem foglak elfelejteni,
Tisztelegni fogok előtted minden nap,
Újra és újra kérlek, jöjj vissza.
Karom téged vár,
Bár csókolhatnám kezeidet,
Még mindig vágyom rád.
Az ajkaimon tűz,
Kezeim lángolnak,
Nélküled oly magányos minden,
Istenként szeretlek,
Te vagy a mindenem.