Megvakított a nappali fény,
ez okból nem volt több hely,
reszketve melletted,
a gyógyszer még nem fejtette ki hatását.
Közel akarok lenni hozzád, még érzem a keserű ízt.
A kilátás más lett és a hideg csípős lett,
elrejtőzöl, keresve a testem.
A kilátás más lett és a hideg csípős lett.
Hogy múlik el mégegy nap lélegzet nélkül.
Az éjszaka lassan megérkezik, Az idő megáll éjszaka,
és te vagy a csend mi hátramarad,
Meghíusítva a pillanatot veled,
a játék végén.
Este megint menekülve az útcán,
kint a félhomályba,
próbálva egy kicsit többet gondolni rád,
egy újabb hosszú pillanat múlt el,
és olyan üresen érzem magam nélküled.
A kilátás más lett és a hideg csípős lett,
engedve, hogy mégegy nap elmúljon lélegzet nélkül.
Az éjszaka lassan megérkezik, Az idő megáll éjszaka,
és te vagy a csend mi megmarad.
Meghíusítva a pillanatot veled,
a játék végén.
Az idő megáll,
Az éjszaka és te a csendesség az ami hátramarad,
Meghíusítva a pillanatot veled,
a játék végén.
(És csak a csend marad)