Elmúlik lassan, minden, mi él,
mi fiatal, és új utat remél,
ha el meri mondani bánatát.
Mint a megsárgult levél.
Hiánya csendben, tétován fáj,
s míg szabad lelke otthont talál,
könnyeket sír a nyári eső,
és egy újabb dalra vár.
A szeretet elmúlt.
A szerelem elárulta.
Reszkető szava elfúlt,
szívét ezerszer elátkozta.
Nem segítettek könnyek,
nem használtak imák,
hamut és földet
kapart rá a világ.
Hamu és gyász, könny és vér,
azt hittük, örökké szól az ének,
és mégis véget ér,
Hamu és gyász, könny és vér,
lépteid eltakarja már eső,
és az ének is elvetélt.