Álmodom, vagy tán képzelem?
Nem tudom, mégis él velem,
hangja hív halkan, biztatón,
átkarol, lágyan ringatón,
elkísér minden utamon,
s éjszaka, mikor búcsúzom,
könnyes arc néz az ablakon.
Úgy hívnám őt, de sajnos, jól tudom –
csak képzelem, vagy csak álmodom.
Mert hamis fény, mi elkísért utamon.
Hamis fény, mi átsüt az ablakon.
Hamis fény játszik csak velem,
pedig rég igaznak képzelem.
Úgy hívnám őt, de sajnos, jól tudom –
csak képzelem, vagy csak álmodom.
Hamis fény, mi elkísért utamon.
Hamis fény, mi átsüt az ablakon.
Hamis fény játszik csak velem,
pedig rég igaznak képzelem.